Szélfútta, eső áztatta, napsütötte táborban derűsen
Az idei napközis hittantábort 2025. július 7-11. között szerveztük meg. A Jubileumi Szentévben, a Remény Évében csak reméltük, hogy minden rendben történik, szép időnk lesz, nem ér senkit baleset. A tábor mottója: „A reményben legyetek derűsek!” (Róm 12, 12) volt.
Az időjárás miatt kicsit aggódtunk már a kezdés előtt, hiszen az előrejelzés nem éppen nyári időt mutatott éppen a két kirándulós napra. A gyermekek, mintegy 28-an, akik Tarjánból, Héregről, Vértestolnáról és Érdről érkeztek, a szervezők iránti bizalommal vetették bele magukat a tábori létbe. Fő helyszín a Tarjáni Plébánia udvara és közösségi háza volt. A közösségi teremben az idei alkalommal meglehetősen sokat tartózkodtunk, az említett rossz időjárás okán. Itt tartott vadászattal kapcsolatos ismertetőt, vadászati felszerelés bemutatót Szentner Anita, aki a reggeli torna egyik alkalmát is a házban bonyolította le. Itt volt a szellemi vetélkedő Schneiderné Krancz Valériával, de említhetjük Szantner Gábor vetítéses hagyományőrző előadását is.
A tábornyitó szentmisét Ábrahám Béla szalézi atya celebrálta, közben Zoltán atyánál szentgyónást végeztek a gyermekek. Béla atya nemcsak a szentbeszédében helyezte középpontba a Remény Évét, hanem az azt követő előadásában is. Örömünkre elhozta Luce-t, a szentév kabalafiguráját. A nap folytatásában Szűcs Reni animátor vezetésével sorversenyen következett, majd az általa vezetett kézműves foglalkozáson elkészítették Luce-t mint mécsestartót. Természetesen mécses is került a figura elé. A kápolnában imádkoztunk egy tized rózsafüzért, azt követően pedig Riesing Ágnesnél egy-egy gombóc fagylaltot is elfogyasztottunk.
A kirándulós napon sajnos az égi áldás megakadályozta, hogy útnak induljunk, ezért Anita az akadályversenyt áthelyezte a templomba, ahol a kórusról távcsővel a főoltárra kihelyezett betűket olvasták le a gyermekek. Miután mindenki kiderítette a saját betűjét, felírták azt a táblára a megfelelő helyre, így megszületett a tábor jelmondata. Majd következett a névhúzás. Kaparós papírra mindenki az általa kihúzott társának írt/rajzolt valami szépet, és átadta neki. A következőkben a nyomozásé volt a főszerep, a megtalált fehér cédulákról szavakat kellett leolvasni UV toll segítségével. Anitának megígérték a táborozók, hogy a pozitív emberi tulajdonságokat beépítik az életükbe. A kincsesláda megtalálása bizony beletelt pár percbe, majd az erős diákok a szentélybe vitték, ahol a számzár megfejtésével kinyithatták. Rengeteg finomság, játék rejtőzött a ládában, kedvükre választhattak belőle a gyermekek. Végül pedig a mécsesek meggyújtása után önmagunkért is imádkoztunk. A vetélkedős nap folytatódott Schneiderné Vali fejtörőjével, ahol a három csapat vagy tippeléssel mondott jó megoldást, de tudhatta is a választ az elsősorban plébániánkat, községünket előtérbe helyező szellemi akadálypályán.
A szerdai nap is esős volt, azonban a szendvicsek hátizsákba helyezését követően töretlen lelkesedéssel szálltunk fel a buszra, hogy eljussunk Péliföldszentkeresztre, ahol már Ábrahám Béla atya várt minket. Röviden meghallgattuk a templom történetét, majd csapatonként más-más pózban (ki féltérdre ereszkedve, ki oldalra nyújtott karokkal stb.) imádkozta hangosan az Üdvözlégyet. A Gerecse Natúrpark Látogatóközpontban Béla atya körbevezette a csapatot, majd megtekintettük a szekér múzeumot. Kis gyaloglást követően eljutottunk az öröm útján a Lourdes-i barlanghoz, ahol ismét imával köszöntöttük a Szűzanyát. Klauzenbergerné Marika és Fuchsné Kati pizzáját már a plébánián fogyasztottuk el, miután Árendás Tamás és Kati tálalásra előkészítette az ételt. Délután pedig Szantner Gábor hagyományőrző, egyben testületi tagunk tartott vetítéses előadást a hagyomány jelentőségéről, annak ápolásáról.
Csütörtökön szentségimádással kezdtünk, amelynek témája Jónás története volt. Azt követően elkészítették a gyermekek a pálcikás fagyijukat papírból, ez a kis laminált figura hűtőmágnesként is szolgál. Keddi nap helyett csütörtökön délután végre alkalmas volt az időjárás, hogy elmenjünk a Fekete-kőbe, ahol sorra vettük a szakrális látnivalókat. Természetesen imádkoztunk a 100 éves Szalczinger-keresztnél, a Szent Orbán szobornál és a Magyarok Nagyasszonya-szobornál. Visszafelé a Tarjáni Önkormányzat jóvoltából már traktorok platóján utazhattunk, és onnan szemléltük a gyönyörű vidéket, ahol élünk.
Az utolsó nap reggelén Recsákné Hermann Andrea hitoktató a sziklára épített ház hasonlatáról tartott hittanórát a templomban, amelyen A bolond homokra épített kezdetű dalt is megtanulták a gyermekek, a végén pedig különféle méretű és formájú fa eszközökből csapatonként tornyot építettek Kié lesz a legmagasabb? szlogennel. Az élménybatyukat már a sátor alatt ragasztották, vágták, rajzolták meg, amely aztán felkerült a templomi tablóra. Ragyogó napsütésben felmentünk a kálváriára, ahol gyermek keresztutat imádkoztunk, kora délután pedig az aszfaltrajzoláson volt a fókusz. A templom előtti téren minden csapat ugyanazt rajzolta az instrukciók alapján úgy, ahogy ők elképzelték. Témának a vihar lecsendesítése bibliai történetet adtuk. Bizonyára sok járókelő is megtekinti a műveket az esőmentes napokon. A táborzáró szentmisén csakúgy, mint a nyitómisén a zenei szolgálatot Krancz Albert kántorunk végezte. Mind a négy csapat megfogalmazott egy-egy fohászt az elmúlt napokra, valamint a jövő évi táborra vonatkozóan. Ebből kiderült, hogy a táborlakók jól érezték magukat és szeretnék a folytatást.
Az utolsó nap estéjén idén is megrendeztük a tábortüzes összejövetelt, amelyre sokan eljöttek szüleikkel, családtagjaikkal. Együtt elevenítettük fel a hét eseményeit, énekeltünk a tűznél, és kötetlen beszélgetéssel koronáztuk meg az eseményt.
A Jóisten szeretetét, gondoskodását végig éreztük, neki is hatalmas szerepe volt abban, hogy minden program, még ha némi átszervezéssel is, megvalósulhatott. Amikor technikai probléma adódott Gröschl Nándor templomatya jött, és gyorsan megoldotta. Köszönjük neki! Köszönettel tartozunk valamennyi fiatal animátornak: Molnár Zsófiának, Flender Annának, Molnár Annának, Gröschl Katának, Szűcs Renátának, Raffai Fanninak és Senkár Laurának, hogy gondjukat viselték a gyermekeknek és aktív részesei voltak a tábornak. Hála a felnőtt segítőknek, akik az étkeztetésben, takarításban segítettek: Gellért Juditnak, Szentner Anitának, Haragh Ferencné Magdolnának, Izeli-Stark Katalinnak, Flenderné Kern Ildikónak. Köszönet az óvoda konyhai dolgozóinak a finom falatokért, a kedvességükért. Hálásak vagyunk Tarján Község Önkormányzatának, hogy segítik a táborunkat. A traktorozás nagy élmény volt, köszönet ezért is nekik, valamint munkatársaiknak, Baudendisztl Mártonnak és Kiss Ferencnek az emlékezetes fuvarért. Hála a szülők, és minden kedves testvér adományáért, akik imájukkal vagy anyagi, tárgyi felajánlásaikkal hozzájárultak a tábor sikeréhez. Isten fizesse meg!
Köszönet Zoltán atyának, aki a tábor szervezésében és lebonyolításában is részt vett és benne volt minden játékban, mókában.
Jelen egyházi tábor megvalósítását Magyarország Kormánya 200 000 Ft összeggel támogatta az “Egyházi közösségi célú programok 2025. évi támogatása” című felhívás keretében. Köszönjük!
Goldschmidt Éva táborvezető
